Kritika

A tegnapi nap folyamán szó érte a házam elejét, ahogy mondani szokás. A kritika jogos. Több kontrasztot nyomtam a pikcsörre a kelleténél és emiatt nem látszanak az árnyalatok. Ez hiba volt, erkölcsileg is. Ez a post azért született, hogy a hibát kijavítsam, erkölcsileg is.

A saját példámon keresztül nyomok árnyalatot az egészre, így nem mondhatja senki, hogy nem tudom miről beszélek.

2004 április végével a Stormregion összecsomagolt. Elsősorban azokat a személyeket sorolom bele, akiknek köze volt az egészhez, akár oroszlánrésze volt a Stormregion KFT felfuttatásában: leadek. Persze a Stormregion névhez nem csak őket sorolom, hanem azokat is, akik követték és nem árulták el őket.
Számomra minden szónak jelentése van, a Stormregion számomra ma is Viharsarok. Ha nem lett volna a későbbi felperes morálisan kritizálható, számomra akkor sem lett volna ettől a pillanattól fogva a Stormregion KFT Viharsarok. Akkor is fel kellett volna állnom az asztaltól.
De így sem álltam fel. Egy szerepbe kényszerültem. Tenkjú Family. Amikor a barátaim, a Viharsarok távozott a cégtől, erkölcsi kötelességemnek éreztem, hogy elhagyjam a céget. A döntésemet közöltem a családdal, akik számítottak, akik képben voltak, akik a képen voltak. Feleségemtől olyan kérdést is kaptam, hogy:"Ha majd gyerekünk lesz, akkor is ha úgy érzed, fogod magad és felmondasz ? És akkor mit adunk enni a gyereknek ?" (A kérdés amúgy jogos, de akkor másképp láttam:"El a "stormból" mindenáron.".) Édesapám szintén ellenezte:"Csak akkor állj fel az asztaltól, ha már van másik, biztos munkahelyed. Ha nem bírod a légkört, akkor is várd meg, hogy ők lépjenek előbb. Ne menj fejjel a falnak." Indulatos veszekedés, nézetkülönbség, kiabálás és minden, mi jó.
Életemben először és utóljára nem azt tettem, amit a lelkiismeretem diktált. A következő melóhelyemen már nem követtem semmit és senkit, mentem a fejem után.
A viharsarki csapat viharsarki életében elég fontos szerepem volt ahhoz, hogy jelzésértékű legyen, ha barátaim után közvetlen én mondok fel - így gondoltam, éreztem. Ráadásul barátaim után én kerültem fel először a pesti irodába és folytam bele a fejlesztésbe, vagyis távozásukkal rangidős lettem. Azt gondoltam, ha egy rangidős távozik, az is jelzésértékű.
A helyzet tragikus volt. A munkahelyi légkör megromlott. A megüresedett lead helyekért, helyettes pozicíókért ment az irodai mortál kámbet. Ritmuszavarom abban a minutumban múlt el, hogy kiléptem az iroda ajtaján. Orbáncfű, citromfű, éjszakára levendula és ha ezek nem hatottak, akkor xanax, seduxen. Sok álmatlan éjszaka, gyomorideg, szívpanasz, sokszor, mint ha kimaradt volna egy szívdobbanás. A helyzet által rám kényszerített szerepnek nagy volt a böjtje. (Júliusban a stressztől arcidegbénulás, de hamar helyreállt. Ennek ellenére 1 hónap táppénz. Aztán mikor egyszer elmentem neurológushoz más okból, azt mondta, hogy vigyázzak az idegeimre. Az egészség az, ami ha egyszer elvész, nem lehet visszaszerezni.)
Bejártam "dolgozni", de mivel a család csak a felmondásomat ellenezte, az irodai lógásomat, cégkerülésemet, a kirúgásom kiprovokálását nem, ezért az lett.

Igen, én is hazudtam.
A Panzers Phase Two lead designere egyszer, mikor már unták, hogy a pályáim nem úgy haladnak - mintha tényleg dolgoznék rajtuk -, félrehívott. Délután háromkor, vagy kettőkor összecsomagoltam és indultam. Számonkért és én azt mondtam neki:"Most tényleg fogászatra kell mennem, mostanra kaptam időpontot, azért lépek le. De holnaptól tényleg csinálom a melót, haladok, de most mennem kell. Muszáj." A "De" előtti rész nem, de az utáni hazugság volt. De elmehettem fogászatra, a többi meg már akkor nem érdekelt.
A becsület, meggyőződésem szerint azt diktálta, hogy mondjak fel. Az Élet, a környezetem pedig egy olyan szerepbe kényszerített, hogy nem követhettem a meggyőződésemet. Egy számomra kellemetlen h-a-z-u-g szerepbe kényszerültem. Ami szerep alól aztán a cégvezetés felszabadított. Ezért nem is volt okom rájuk haragudni, hálás voltam és nem is haragudtam rájuk, tovább is léptem a múlton, egészen addig a pillanatig, amíg fölös energiájukat nem barátaim tönkretételére kezdték fordítani.

Itt meg is szakítom az egészet, hiszen a lényeg a szerep. Ezáltal lesz árnyaltabb a kép.
Amikor a "Stormregion" KFT felett török pálcát (hibáztatok, felelősöket keresek), akkor elsősorban a fej miatt teszem (fejétől bűzlik a hal) és azon végtagok felett, melyek ezt a büdös fejet morális aggályok nélkül követték. De nem csak ilyen alkalmazottakból állt a cég. Voltak olyan alkalmazottak is szépszámmal, akik szerepbe kényszerültek. A család, a hiteltartozás, a megélhetés, mind-mind olyan okok, amik rákényszeríthetik az embert, hogy lenyelje a békát. Akkor is ha az csúnyán brekeg és jó esély van arra, hogy az ebéddel együtt visszajön.

A "Stormregion" KFT 2004-től kezdődő történetében vannak szebb, nemesebb fejezetek is, mint a 2004-től kezdődő csődtörténet. Barátságok alakultak, akik ráéreztek arra, hogy az egésznek mi is volt a célja, miről is szólt. Klikkek jöttek létre cégen belül, akik egymásért is felvállalták a kellemetlen szerepet, ami szerintem nemes gesztus. Ezen személyek szintén hazugság áldozatai voltak, áldozatok, nem elkövetők. Mégha nem is azonos fajsúlyú a hazugság, nem olyan, mint amiben barátaim részesültek a cég"vezetés" által, de hazugság volt az is, ami nekik jutott. Úgy hagyták ott a céget, ahogy barátaim. Önérzetükben, igazságérzetükben megsértve. Ennek fényében tessék az eddigi és következő posztokat is olvasni.